Akadálymentes változat
Vissza a főoldalra



















Pest megyei kistelepülések könyvtárai

Alpha Segítő Kéz Állatkórházi Alapítvány

soskut.lap.hu

Papp Istvánné sz. Simó Sarolta

2006. évben Sóskúton is megalakult a szlovák nemzetiséget képviselő önkormányzat. A választók jóvoltából én is képviselőjük lehettem. Köszönöm a választók bizalmát, melynek az elkövetkező időben igyekszem leget tenni.

Sóskúti kötődésem messzi időkbe nyúlik. Anyai őseim sóskútiak voltak, akik között voltak tekintélyes emberek, akik sokat tettek a falu fejlődése érdekében.

Iskoláimat a régi, ma már patinásnak egyáltalán nem mondható iskolában kezdtem. Befejezve középiskolai, majd főiskolai tanulmányaimat, visszakerültem a szülői házba, ahonnan már saját családot alapítva hamarosan továbbköltöztem. 

1992 óta újra Sóskúton lakom. Megtapasztaltam, hogy a falu kulturális életét, az itt élő nemzetiség a szokásait, hagyományait alig-alig képviseli valaki, ezeket az emberek nem ismerik. Ezen változtatni szerettem volna, ezért aztán néhány hasonlóan gondolkodóval, 8 évvel ezelőtt megalakítottuk a Sóskút 2000 Társaságot, mely nonprofit, civil szervezet. Célul tűztük ki Sóskút kulturális életének bővítését és kulturális hagyományainak megőrzését, meglévő értékeinek megtartását. E cél elérése érdekében az elmúl évek alatt sokat dolgoztunk, tapasztalatokat gyűjtöttünk. Megérett a gondolat arra is, hogy megalakítsunk egy szlovák hagyományokat felelevenítő, feldolgozó, és megőrző néptánc csoportot a Večernicát. Ennek már 3. éve.  Csoportunk egyre bővül, kutatjuk az eredeti szlovák népviseletet, gyűjtjük a szlovák szokásokat, feldolgozzuk azokat. Kapcsolatokat keresünk és építünk más hagyományőrző együttesekkel. E munkában már eddig is sok segítséget kaptunk - elsősorban a helyi önkormányzattól.

Annak ellenére, hogy az újonnan alakult szlovák önkormányzat anyagi lehetőségei szűkösek, - úgy gondolom - a helyi szlovák nemzetiség képviseletére mostantól kezdve komoly lehetőség nyílik, amit képviselői munkámmal teljes mértékben támogatni kívánok.

Elfelejtett szokások Sóskúton 

Kakas-ütés

 

Sóskúton, farsang végén a szlovák legények egészen a II. világháborúig 3 napos táncmulatságot rendeztek a vendéglőben. A bálnak és vele a farsangi időszaknak húshagyó kedd éjjelén a 11 órai harangszó vetett véget. Másnap, hamvazószerdán a legények a kocsmába vonultak maskarázni. A maskarázást követően indultak a kakas-ütésre, mely során megválasztották a falu elsőlegényét.

Az elsőlegény mindig a falu legmódosabb legényei közül került ki. Hogy az adott évben ki lesz ez a legény, abban egymás között mindig előre egyeztek meg. A kakas-ütés színtere a templom melletti tér volt. Élő kakast, vagy borosüveget ástak a földbe. A résztvevő legények - rendszerint 20-at indítottak- közül az elsőnek szemét bekötötték, kezébe botot adtak. Saját tengelye körül kétszer-háromszor megforgatták, hogy ne tudjon tájékozódni. Segítőik is voltak, de ők csak az elsőlegénységre kiszemelt legényt irányították úgy, hogy eltalálja a kakas, vagy a borosüveg nyakát. A sikeres művelet után a résztvevők a győztest vállukon vitték a legénybaráti kocsmába, ahol kalapjára szalagot kötöttek. Itt a győztes kontójára addig ihattak, ameddig csak akartak, de kimentek a pinceszerre is. Az elsőlegénynek feladata is volt: ő rendezte és szervezte egész évben a falu táncmulatságait, felfogadta a zenészeket, ő nyitotta meg a bálokat, és a bálok bevételéből fizette ki a zenészeket. E tisztség a következő hamvazószerdáig tartott.

Sóskúton utoljára 1935-ben választották kakas-ütéssel a falu első legényét.

  

Predstaví sa Vám poslankyňa menąinovej samosprávy

Sarolta Papp, rodená Simó

V roku 2006 bola aj v obci ©óąkút zaloľená samospráva, ktorá zastupuje slovenskú národnostnú menąinu. Zásluhou voličov som sa aj ja mohla sta» poslankyňou menąinovej samosprávy. Ďakujem voličom za preukázanú dôveru, v nasledujúcom období sa budem usilova» o to, aby som splnila ich očakávania.

Moje spojitos» s obcou ©óąkút má dávne korene. Moji predkovia z matkinej strany pochádzali z tejto obce, boli medzi nimi aj váľení µudia, ktorí urobili veµa pre rozvoj dediny.

V detstve som navątevovala  starú ąkolu, ktorá uľ stratila niekdająiu patinu. Keď som ukončila strednú a vysokú ąkolu, dostala som sa spä» do rodného domu, odkiaµ som sa pres»ahovala do nového domova po zaloľení rodiny.

Od roku 1992 bývam opä» v obci ©óąkút. Z vlastných skúseností som vedela, ľe málokto tu prezentuje kultúrny ľivot dediny, zvyklosti a tradície tu ľijúcich národností - µudia nepoznajú tieto významné hodnoty. Zaumienila som si zmeni» tento stav, preto sme pred 8 rokmi spolu s niekoµkými rovnako zmýąµajúcimi občanmi zaloľili neziskové občianske zdruľenie zdruľenie Sóskút 2000 Társaság (Spoločnos» ©óąkút 2000).  Naąim cieµom bolo roząírenie kultúrnych moľností obce ©óąkút, pestovanie kultúrnych tradícií, zachovanie existujúcich hodnôt. Za účelom dosiahnutia týchto cieµov sme v minulých rokoch vynaloľili veµa úsilia a získali sme mnohé skúsenosti. Zrodila sa aj myąlienka zaloľenia µudového tanečného súboru pod názvom Večernica, ktorá bude oľivova», spracováva» a zachováva» slovenské tradície. Bolo to pred 3 rokmi. Naąa skupina sa neustále roząiruje, hµadáme originálne slovenské kroje, zbierame slovenské zvyky a obyčaje a spracovávame ich. Hµadáme a udrľiavame kontakty s ďaląími folklórnymi súbormi. V rámci tejto činnosti sa nám uľ dostalo veµa pomoci - predovąetkým zo strany miestnej samosprávy.

Napriek tomu, ľe finančné moľnosti novozaloľenej slovenskej menąinovej samosprávy sú skromné, myslím si, ľe sa pred nami otvárajú ąiroké moľnosti v oblasti zastupovania miestnej slovenskej menąiny, čo som odhodlaná v rámci môjho poslaneckého mandátu v plnej miere podporova».

 

Zabudnuté obyčaje z obce ©óąkút 

Stíňanie kohúta

 

Aľ do II. svetovej vojny slovenskí mladíci v obci ©óąkút na konci faąiangového obdobia organizovali v pohostinstve trojdňovú tanečnú zábavu. Ples a zároveň aj faąiangové obdobie sa skončilo v utorok, deň pred popolcovou stredou v noci o 11 hod., na znenie zvonov. Na druhý deň, v popolcovú stredu mládenci iąli do krčmy hra» maąkary. Potom sa uskutočnil stíňanie kohúta, v rámci ktorého zvolili prvého mládenca dediny.

Prvý junák dediny bol vľdy jedným z najmajetnejąích mladíkov. To, ľe koho si mladíci zvolia v danom roku, bolo uľ vopred rozhodnuté. Miestom stíňania kohúta bolo námestie vedµa kostola. Do zemi zakopali ľivého kohúta alebo fµaąu na víno. Zúčastňujúci mladíci boli zvyčajne dvadsiati, zaviazali oči tomu, kto sa mal sta» prvým junákom, a do ruky mu strčili palicu. Dva-trikrát ho pootočili okolo vlastnej osi, aby stratil orientáciu. Zúčastnení mali aj pomocníkov, ktorí uľ vybraného prvého junáka usmerňovali, aby trafil kohúta alebo fµaąu po hrdle. Po úspeąnom výkone mladíci na pleciach odniesli ví»aza do krčmy, kde mu za klobúk priviazali stuhu. V krčme mohli na účet ví»aza pi», koµko len vládali, a vyąli si aj na pivničný rad. Prvý mládenec mal aj úlohy: po celý rok organizoval tanečné zábavy dediny, najímal muzikantov, otváral plesy, a z trľieb týchto podujatí aj vyplácal hudobníkov. V tejto funkcii potrval jeden rok, do nasledovnej popolcovej stredy.

Prvý junák dediny v obci ©óąkút bol zvolený týmto spôsobom naposledy v roku 1935.